A metszés búja és öröme

//A metszés búja és öröme

A metszés búja és öröme

Ma elkezdtem az őszi fametszést. Bevallom, a kerti munkák közül ez az egyik, ami kifejezetten nehezemre esik. Egyszerűen csak azért, mert rossz érzés azt sok csodás, nyújtózkodó, élettel teli ágat levágni. Szomorú dolog a megmaradt csonkokat sebkezelni. Amíg csinálom, végig győzködnöm kell magam, hogy amit teszek, az jó a fának. Segíti, hogy hosszabb legyen az élete. Hogy egyenletesebben terhelje az érett gyümölcsök súlya. Hogy ne csak a nyúlványokká váló ágak végén legyenek hajtásai, levelei. Hogy védettebb legyen a kórokozókkal szemben. Tehát hogy összességében egy jobban termő, kiegyensúlyozottabb, nem idő előtt elöregedő fa legyen belőle. Nekem gazdaként ez a dolgom. Nincs mese, igenis meg kell metszenem a fáimat.
Sokszor vagyok ám így a szövegekkel is. Mennyi szenvedés sokszor egy-egy jó mondatot összehozni. Megtalálni pont azt a szót, ami tökéletesen kifejezi, amit kell. Felépíteni a szöveg egész rendszerét. Vezetni általa a figyelmet, terelni a gondolatokat. Asszociációkat kelteni, érzelmeket kiváltani. Létrehozni a semmiből valamit, ami a megrendelőnek és az olvasónak értéket ad. És akkor jön egy hívás, hogy bocsánat, de mégsem kell ennyi, csak a fele fér majd be.
És akkor állhatok neki a kompakt egységet alkotó szöveget meghúzni. Ahogy a fáknál, itt is szinte fáj a jól működő mondatokat lenyesni. A helyükön levő szavakat eltüntetni. De ha az első sokkon túl vagyok, már könnyebb a változás révén amúgy is furcsává, zavaróvá váló részleteket kigyomlálni. A megmaradt részeket újraépíteni. Aztán újra és újra lehasítani, metszeni, kivágni betűket, szavakat, félmondatokat, sallangokká lett elemeket, amíg el nem érem a kívánt rövidséget, és azt, hogy az egész szöveg újra élni kezdjen.
És a legjobb, hogy ugyanolyan ez, mint a fákkal. Többnyire metszés előtt is rendben vannak, de utána valahogy mindig jobbak lesznek.
By |2018-12-26T12:10:38+00:00október 28th, 2018|Categories: Így megy ez|Tags: |0 Comments