Nem hiszek a tartalomgyártásban

//Nem hiszek a tartalomgyártásban

Nem hiszek a tartalomgyártásban

Nem hiszek a tartalomGYÁRTÁSban. Számomra már maga a szó is rettenetes. Van, amikor feltorlódnak a feladatok, de írni, mint egy gép, akkor sem tudnék. Még olyan témában sem, ami közel áll hozzám. Abból ritkán sül ki valódi érték, ha erővel kell magamból kipréselni valami szöveget.
A mások nevében való írás enélkül is nehéz folyamat.
Egy szöveg elemi célja, hogy két ember között kapcsolatot teremtsen. Ha kettejük közé kerül egy szövegíró, máris bonyolultabb a helyzet.
Ahhoz, hogy a szöveg összeköthesse a két felet, a szövegírónak bele kell bújnia az ő bőrükbe. Szerintem legalábbis jó szöveg csak úgy jöhet létre, ha megismerjük azt, akinek a nevében írunk és azokat, akik remélhetőleg majd elolvassák a végeredményt.
A szövegírónak ehhez pontosan kell értenie a megbízója prioritásait, jól ismernie az ügyeit, átvenni bizonyos kifejezéseit, tisztában lenni a stílusával, sőt a gondolataival. Innen kapja tehát az instrukciót ahhoz, hogy MIRŐL és MIT írjon.
A másik oldalról pedig a HOGYAN írjon kérdésre érkezik az inspiráció. Hiszen tisztában kell lenni azzal is, kik találkoznak majd a szöveggel. Mik az ő problémáik, miért és mire keresnek választ, segítséget, ötletet? A feladat pedig elérni azt, hogy a szöveg hatására bizalom és érdeklődés alakuljon ki bennük – méghozzá a szövegíró ügyfele iránt.
Nekem, a két fél között álló szövegírónak tehát egyszerre kell láthatatlannak lennem és közben kellő hatást elérnem. Ezt pedig nem érdemes gyártósoron produkál(tat)ni. A kényszerből keletkezett írástömeg a keresőmotoroknak talán tetszeni fog, de aki ennél többet akar a szöveggel elérni, az hagyja, hogy megismerjem őt és a közönségét is. És hogy megtaláljam a neki és a nekik megfelelő szavakat.
By |2018-12-26T12:12:03+00:00október 11th, 2018|Categories: Így megy ez|Tags: , , |0 Comments